Hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után, ma hajnalban, 82 éves korában elhunyt Varró József nyugállományú határőr alezredes, Kiskunhalas Város pro urbe díjasa, aki a magyar és az egyetemes lovassport korszakos személyiségeként tette le névjegyét a sportágban. Varró József felesége, gyermekei, unokái, barátai és sporttársai gyászolják. Varró József temetése 2026. március 31-én, 11.00 órakor, polgári gyászszertartás szerint, a Kiskunhalasi Katolikus Temetőben lesz.
Varró József 1944. március 2-án született a Pest Megyei Kókán. Szülei földműveléssel foglalkoztak, egyéni gazdálkodóként egy kis földterületen a falu közelében. Varró József már gyermekkorában közel került a háziállatokhoz, részt vett gondozásukban és a házkörüli munkákban. Különösen megragadták a lovak, amelyből kettő is volta családban a mezőgazdasági munkák végzéséhez. Már kisfiú korában megpróbált a hátukon megülni. A vonzalom pedig egy életen át megmaradt. 1958-ban az általános iskola elvégzése után, részben a falubeli osztálytársak unszolására, Budapestre a Bábolnai Export Istállóhoz ment dolgozni, ahol 50-60 darab kiképzett lóállományt tartottak, elsősorban külföldi ló-vásárlóknak eladásra. Varró József 14 évesen lóápolóként kezdte lovas pályafutását és innentől számítva már le sem tért a maga választotta lovas életről.
1959 elején ifjúsági lovasként képezte az akkori, egyik legjobb magyar lovas edző Szabados Gyula. Olyan iskolázott alapokat kapott, amelyek hosszútávon meghatározták a lovaglási stílusát, felfogását. Nagyon rövid idő alatt eljutott a versenyzési szintig. 1959 májusában területi versenyen szállt nyeregbe, 1959-ben már ifjúsági országos bajnokságon vett részt. 1959 végén a Tattersaal-hoz került (ma Nemzeti Lovarda) lóápolóként. 1960-ban átkerült az Újpesti Dózsa rendőr csapatához és magyar válogatottként vett részt Olaszországban a Velencei Ifjúsági Díjugrató Európa Bajnokságon. A csapatban olyan a lovassportban ismertté lett sportolókkal küzdhetett a magyar színekért, mint Halász Judit (a színésznő), Frank Elemér és Ákos Ajtony.
1961-ben Varsóban az egyik legjobb magyar lovastól – aki később klubtársa lett a Határőr Dózsa SE-ben – Suti Istvántól kapta meg a legendás csoda lovat, Aranyost, amivel felnőtt válogatottként nevezték egy 160 centiméteres magasságú pályán, a Varsóban rendezett nemzetközi versenyre. Ugyanebben az évben az Angliai Ifjúsági Díjugrató Európa Bajnokságon vett részt a magyar válogatott képviseletében Brightonban. 1960-ban egy edzőtáborban vett részt Kiskunhalason, ahol Karcsú Imre felkészítésében a Római Olimpiára készülő Suti Istvánnal készültek együtt. Az országban a lovasok többségét a Határőrségen keresztül a Kiskunhalasi Lovasiskolába vonultatták be sorkatonai szolgálatra. Varró József 19 évesen önként kérte a bevonultatást Kiskunhalasra, ahol Hirling József parancsnok irányítása mellett lovagolt. 1964-ben egy NDK-ban rendezett nemzetközi verseny után a parancsnok hivatásos beosztásba helyezte sorkatonaként. A hatvanas években ilyen körülményekről sokan csak álmodtak emlékezett, és számára az álom valóság lett, azt tehette, amit szeretett, lovagolt. A szolgálatokat leszámítva valóban a lovassportnak szentelhette minden percét.
Olyan nagy formátumú lovasokkal edzhetett nap, mint nap, mint Bábel József, Matajsz János, Hriazik Pál, Tóth Sándor és sorolhatnánk még a nagy neveket. A sikerek elérésében felesége Klement Teréz segített sokat. Terike már a pályafutása elejétől kellő türelemmel viselte a lovas élet minden nehézségét, örömét, a sok-sok távollétet. 1972-ben Münchenben lovastusában Krizsán János és Horváth József klubtársaival versenyzett a játékokon. 1980-ban a Moszkvai Olimpiai Játékokon csapatban negyedik helyezést értek el Hevesi Barnabással, Krúcsó Ferenccel és Balogi Andrással. Többször volt magyar bajnok egyéniben és csapatban. 1995-ben Olaszországban a Katonai Világjátékokon díjugratásban Királymezővel lett első. A Volvo világkupa sorozatban, 1996-ban győzött, 1997-ben második helyezettje volt a Közép-Európai Ligában, majd jogot szerezett a göteborgi döntő részvételre.
Varró József kedvenc lovai voltak például Pó, Aranyos, Szikrázó, amivel kétszer is magyar bajnok lett, mint ahogy Nótással és Királymezővel is. Utóbbi nyergében a Volvo világkupa sikereit köszönhette. 1995-ben Rómában, a katonai világjátékok díjugrató bajnoki címét hozott haza, 1997-ban a május elsejei nemzetközi verseny nagydíját nyerte vele a nagydíjat a kiskunhalasi közönség előtt. Királymezővel vonult nyugdíjba őrnagyként a Határőrségtől és nyugdíjasként versenyezett tovább. Ugratták sokszor a magyar lovasokat, mert nyugdíjasként a legnagyobb nemzetközi sikereket érte el abban az időben Magyarországon.
Az élsporttól visszavonulva sem szakadt el a lovassporttól. Edzőként tevékenykedett évtizedekig. Unokái közül Füzér Flóra és Zsófi versenyeit figyelemmel kísérte és hasznos tanácsokkal láttra el őket. A Kiskunhalason rendezett lovasversenyek állandó nézője volt élete utolsó pillanatáig és rendszeresen szerepet vállalt a díjátadásokon, kifejezve elkötelezettségét a díjugratás és mai kor lovasai iránt. Mint nyugdíjas határőr tiszt a baráti közösségben minden évben részt vett a találkozókon. Utoljára az idén már nagy betegen, január 16-án a Tiszti Klubban tartott találkozón feleségével jelent meg. Varró József 82 évesen távozott. Varró Józsefet, a férjet, az édesapát, a nagypapát felesége, gyermekei és unokái gyászolják. A nagy bajnokra a magyar lovassporttársadalom emlékszik kegyelettel. Varró József temetése 2026. március 31-én, 11.00 órakor, polgári gyászszertartás szerint, a Kiskunhalasi Katolikus Temetőben lesz.
Írta/fotók archív: Kovács Iván
