Határőrség Lovasiskolájában ismerkedett meg 12 évesen a sportággal. Megszerette a lovas élet minden oldalát a lóápolástól a lovaglásig. A fiatalember az iskolai kötelezettségei mellett hátasokat készített fel, versenyzett és sportolókat segített. A 2010-es évek elején egy kínai üzletember lovakat vásárolt Halason, amelyeket gondozott és lovagolt. Az újdonsült lótulajdonos ajánlatot adott, hogy kedvenceivel tarthat, ha kedve van hozzá. A halasi díjugrató döntött és szinte pillanatok alatt az ázsiai ország fővárosának egyik lovardájában találta magát. Már 12 éve él, dolgozik és versenyez eredményesen Pekingben. Portrénk a Halasról elszármazott ízig-vérig lovasemberrel, Bakaity Vajkkal a Halas Televízió, Beszéljünk róla című magazinja alapján készült.
A kezdetek
Kiskunhalason születtem, idejártam általános és középiskolába – kezdi beszélgetésünket Vajk. Nevelőapám, Vas Benő vitt el először Kunfehértóra, a Rózsahegyi Zoli lovardájába, majd a nagyon komoly sportmúlttal rendelkező Határőrség lovasiskolájába megismertetni velem a lovas élet alapjait. Hálás vagyok ezért (is) neki, mert tulajdonképpen egy életút első, legfontosabb állomására juttatott el. Az akkori lovasbázis, ma Hirling József Lovaspark tele volt országosan és nemzetközi szinten jegyzett díjugratókkal. Sok gyerek járt a lovasiskolás élettel ismerkedni, de csak kevesek ragadtak ott. Én a válogatott és magyar bajnok lovastusázóhoz Nagy Andreához kerültem kérésére. Neki köszönhetem, hogy az alapokat megismeretem. Andrea kiválasztott, mert látta rajtam, hogy minden részét, a lóápolástól az istálló takarításon át a lovaglásig szerettem csinálni ennek a távolról romantikus, de a mindennapokban dolgos műfajnak.
Lovas életforma versenyzéssel
A lovasiskolában rengeteget tanultam. Ismertem a legendás sportvezetőt, Hirling Józsefet, nagy bajnokkal lovagolhattam együtt, mint Varró József, Sós Attila, Tuska Pál, Fodor Gábor, Füzér Gábor vagy Fazekas István. Minden olyan alapot megszereztem, amit a mai napig hasznosítok. A lovasiskola megszűnése után Pirtón, az olimpikon lovastusázó Tuska Pálnál tartottam a lovaimat. Tőle is nagyon sok tudást magamra szedtem, ezúton is gratulálok az év edzői elismeréséhez, Itthon a lovasbázison lovakat gondoztam, képeztem. Azt mondják a szakmában, hogy mi vagyunk a lovak rabszolgái és ez tényleg így van. Sokan cselédmunkának tartják, amiben van valami, de azt hiszem ez adja meg azt az alázatot, ami nélkül nem lehet egyetlen lovas sem eredményes. Én ezt mindenestül szeretem. A versenyzés is úgy jött, hogy fiatalként egy póni lovas kisrácot láttam győzni, aki hatalmas tapsot kapott. Na, akkor azt mondtam magamnak, hogy ez kell nekem. Úgy, hogy a tanuláson kívül legtöbb időt a lovaglással töltöttem, meg persze versenyeztem és elég jó eredményeket értem el az ifjúsági és az utánpótlás korosztályban.
Üzleti út Kínába
A lovas élete a lovak körül forog. Én ebbe teljesen belevesztem. Az érettségi után a továbbtanulást is mezőgazdasági vonalon képzeltem el és a Széchenyi Egyetemen, Moonmagyaróvári karán képeztem magam, de az iskolát nem fejeztem be. Az élet kínált egy olyan lehetőséget, amibe belevágtam. Mondanom sem kell, hogy ez a fordulat is a lovakkal összefüggésben következett be. Prutkai Zoltán, egy ismert lovas és lótenyésztő hozott kínai vásárlót Halasra, aki néhány általam ápolt lovat nézett ki magának. Mr. Lee Way, a kínai üzletember felkínálta a lehetőséget, hogy vállaljak munkát az ázsiai országban, a lovas telephelyén. Némi hezitálás után aztán döntöttem és Kínába, egészen pontosan a fővárosába, Pekingbe repültem. Ott egy külvárosban található lovardában kezdtem el dolgozni a már említett kínai lótulajdonosnál. Aztán nem sokkal utána elváltak útjaink, egyéb okok miatt, de a mai napi jó kapcsolatban vagyunk.
Az új élet Pekingben
A távolkelet az egy nagyon más világ – ellentmondásos arckifejezéssel, szája sarkában azért mosollyal Bakaity Vajk. Egy európainak a kínai kultúra, a nyelv, az étkezés, az ember-ember közötti kapcsolat, a munkamorál az valami nagyon más. Mindaz, amit elképzeltem köszönőviszonyban nem volt a valósággal. A munkával, a lovak képzésével, a gondozásukkal nem akadt bajom, az mindenütt ugyanaz, én meg értek hozzá. Az összes többit, különösen a nyelv elsajátítását nagy kihívásként éltem meg. Az írás és az olvasás az még nem az erősségem, de jól beszélem és értem a nyelvüket. A barátnőmön keresztül pedig megismertem a mindennapok kínai életmódját. Ott nem divat a bulizás, a hétvégi parti látogatás, inkább a közös vacsorák. A munkára ott rengeteg ember áll rendelkezésre. Mindenre van ember, nekem tényleg csak a lovas szakmai rész maradt. Elsősorban a lovak képzése, de aztán később már lovas tanítványaim is lettek.
Ázsia gyorsan változik
Beleszoktam viszonylag gyorsan a kínai mibenlétbe. Először más lovardájában dolgoztam lókiképzőként és edzőként. Jól ment munka, jó megélhetést biztosított. Úgy alakult, hogy saját lovardát tudtam elindítani és saját lovaim is vannak. ez nagy előrelépés. A kínai kapcsolatom a magánéletben végül megszakadt, de nagyon sokat köszön hetek a volt barátnőmnek a beilleszkedés terén. Kína hatalmas gazdasági erőt képvisel és rendkívül dinamikusan fejlődik, ami mindennapokban gyorsan változik épül. Ott egy éven belül akkorát változnak az utcák, a látképek, hogy szinte alig ismerni rá. Kínában a lovassport is rohamosan fejlődik, amelyben nagyon sok európai szakember segít. Tisztelik a magyarokat, bár egy nyugat európai még jobban pozícionálhatja magát. Lovardákat , stadionokat húznak fel pillanatok alatt belvárosi részben, tengerparton, zöldmezős beruházásban, vagy egy lakópark közepén. Félelmetesen energikus nép. Az eredményes kínai tanítványok mellett már versenyzési lehetőségem is van, amelyhez jóképességű saját lóval rendelkezem. A FEI nemzetközi egy-két csillagos versenyein érek el sikereket 1.40-1.45 cm-es pályákon. Hálás vagyok az életnek, hogy ilyen lehetőségekhez jutottam.
Kapcsolat az otthonnal
Vajk legutóbb 2025 januárjában érkezett vissza Magyarországra, ahol testvérei élnek. A család fontos számomra. Jó kapcsolatban vagyok a szüleimmel testvéreimmel. Fontosak vagyunk egymásnak és rendszeresen – ha tehetem – hazajárok. Most épp holtszezon van a kínai újév ünnepei miatt és itthoni kapcsolataimat ápolom. Halasra is szívesen jövök, mert egy csomó barátom és lovas ismerősöm köt ide. Természetesen a hétvégi lovasbálba is elmegyek és egy jó bulit csapunk, ami Kínában, mint mondtam nem szokás. Február elején repülök vissza. Azt hiszem még jó darabig Pekingben tervezem az életem, ráadásul most a magyar barátnőm is erősít, aki szintén kint vállal munkát. Fejlesztem a lovardámat és remélem, hogy a tanítványok mellett még jónéhány versenyszezon vár rám, amely során eredményesen szerepelhetek. A szívem azonban Magyarországra húz és ebben Kiskunhalas különleges helyet foglal el. Nagyon örülök, hogy itt tölthettem néhány hetet, amely komoly erőt ad a folytatásban ebben a csodálatos országban, Kínában – zárta gondolatait Bakaity Vajk.
Írta: Kovács Iván, képek: Bakaity Vajk közösségi oldala