Életének 81. évében méltósággal viselt betegségben 2024. augusztus 1-jén elhunyt Bánfi Vilmos nyugállományú határőr őrnagy, nemzetközi díjugrató pályaépítő. Családja mellett a lovasbarátok és a határőr közösség is gyászolja Vili bácsit – ahogy legtöbben szólították az utóbbi időkben. Kiskunhalason határőr tisztként és a díjugrató lovasversenyek pályaépítőjeként ismerték elsősorban, de szépívű hivatásos katonai pályája során a lovassportban is eredményesen szerepelt. Bánfi Vilmosról vasárnap délelőtt 10 órakor a Hirling Lovasparkban emlékeztek meg a lovasbarátok. Megemlékező beszédet Kovács Iván mondott.

Bánfi Vilmos 1943-ban született Kalocsán, gyermekéveit Pálmonostorán töltötte. A lovak szeretetét otthonról hozta. Azokban az időkben a csődörös istállókba toboroztak fiatalokat lovakat lejáratni, és Vilmos ezt a feladatot önként, örömmel vállalta. Fiatalemberként 1966 novemberében vonult be a Kiskunhalasi Határőr Lovasiskolába sorkatonai szolgálatra. A sorkatonai szolgálata után, munkája elismeréseként, felettesei felajánlották neki a hivatásos katonai szolgálatot. Bánfi Vilmos élt a lehetőséggel és a legkülönbözőbb beosztásokban teljesített feladatokat.

A lovasiskolában volt kiképző lovas szakaszparancsnok, ellátó hadtápos, állategészségügyi szolgálatvezető és minden lovas szakmai feladatot nagy örömmel vállalt. Folyamatosan tanult, képezte magát, ahogy a beosztások megkövetelték. Őrmesterként kezdte, és századosként vonult nyugdíjba 1998-ban, majd később katonai pályája elismeréséül nyugállományú őrnaggyá léptették elő.

A hivatalos munkája mellett, Hirling József ezredes, lovasiskola parancsnok kezdeményezésére, elvégezte a díjugrató pályaépítői kurzusokat. Ott bábáskodott az első Kiskunhalasi Nemzetközi Díjugrató Verseny létrejötténél 1968-ban, mint pályaépítő. Nélküle a kitartásos magasugratás versenyszáma, vagy ahogy a szakmában ismerik a puissance elképzelhetetlen volt.

Magas termete miatt a kőfal építésénél a közönség szinte centiméterre tudta mekkora az aktuális magasság, mert ha Vili bácsi nem látott ki az akadály mögül akkor bizony két méter körül járt a fal. Első időszakban főleg hazai versenyeken, későbbiekben – a nemzetközi, tanfolyam sikeres elvégzése után – nemzetközi versenyek pályáit is építette. Kiskunhalas mellett Tamásiban, Dakovoban épített, sőt a Pozsonyi Nemzetközi Versenynek is volt tervezője.

Első pályaépítő asszisztensként több nemzetközileg elismert szaktekintéllyel dolgozott együtt. Kevesen tudják, de egy különleges lovasjárőrversenyzési formában országos versenyeken vett részt és kiváló eredményeket ért el. 1996-ban Krizsán Jánossal az oldalán a páros lovasjárőrversenyt a rendőr-határőr országos bajnokságon megnyerték. Fiával is versenyeztek közösen, aki szintén a lovaspályát választotta édesapja nyomdokaiba lépve.

Bánfi Vilmos tavaly augusztusban töltötte be 80. életévét. A lovasközösség tagjaként szinte minden halasi versenyen megjelent és ápolta a halasi lovaskultúrát a lovasiskolában szolgálatot teljesített hivatásos katonákkal történt rendszeres találkozókon. Idén májusban, a Lovas Majálison Dallos Gyula miniszteri biztos a kerek születésnapos legendákat köszöntötte, többek között Bánfi Vilmost is 80. születésnapja alkalmából. Ekkor már nagy beteg volt, de kívülről ezt nem mutatta, és a közönség azt nem észlelte. A nyáron azonban súlyosbodott állapota és augusztus 1-jén este meghalt. Bánfi Vilmos, Vili bácsi nyugodj békében!

Szöveg: Kovács Iván, képek: Katusné Gudmon Kata